Sokáig úgy gondoltam, hogy DE “mindenkinek” kell. Mert jó, mert rávilágít az összefüggésekre. Azonban az idő előrehaladtával már picit máshogy látom.
Jóllehet a külföldi sminkes szakma tagjai egyre- másra kapkodják elő a színkereket és beszélnek a színharmóniákról (való igaz, nem színtípus meghatározásról! de azt is lássuk be, hogy az évszakelmélet a színharmóniára épül) és egyre többen érdeklődnek arról, hogy vajon nekik milyen színek állnak jól mégis még mindig érezhető némi ellenállás is.
Talán, mert nem szeretjük, ha kategorizálnak minket? Te tél vagy, te ősz, te tavasz…..
Talán, mert belefásultunk, hogy megint jön valaki, aki jól megmond valamit?
Az biztos, hogy aki erős tagadásban van, akiben nincs nyitottság, kíváncsiság, annak NEM szabad színelemzést csinálni.
Ha élet szagúra akarom formálni a színelemzést, akkor sokkal inkább azt mondanám, hogy :
– bizonyára feltűnik mindenkinek, hogy egy adott színű ruha neki jól áll, a másiknak nem
– igaz ez azokra az esetekre is, amikor meglátunk valakin valamilyen dekorkozmetikai terméket (általában szájceruza, rúzs, esetleg szemhéjszín) és felkiáltunk, hogy nekem is ilyen kell. Később otthon csalódottan konstatáljuk, hogy Julin valahogy máshogy mutatott és már dobjuk is a többi szerzemény közé és kb. soha többé nem vesszük elő
– vagy amikor Pinterestről kinézünk egy sminket, hogy ez mennyire fain, nekem is pont ilyen kell és amikor elkészül, akkor legörbült szájjal megállapítjuk, hogy hááááttt nem így képzeltem el.
Ezekkel az esetekkel azok is küzdenek, akik ellenállnak a színtípus meghatározásnak. Csak úgy vannak vele, hogy az ő színüket még nem gyártották le és türelmesen keresgélnek, válogatnak, vásárolgatnak. Ezt ismételve a végtelenségig.
Pedig, ha ismerjük a színeinket, már nem szeretnénk olyan színű ruhát, rúzst, mint a “szomszéd lánynak” van és a sóvárgás is teljesen elmúlik, ha egyszer VALÓBAN meglátjuk a saját színeinket.
